Keretek a karanténban – strukturált napirend, tanulási terhelés, számítógépes játékok

Keretek a karanténban – strukturált napirend, tanulási terhelés, számítógépes játékok

Az ADHD a megfelelő mérték hiányának az állapota: nem tudjuk a helyzetnek megfelelő mértékűre igazítani a figyelmünket, optimálisra beállítani aktivitásunk szintjét és olyan érzelmeket, gondolatokat mondunk ki, dolgokat teszünk meg az adott pillanatban, mindenféle mérlegelés, megfontolás nélkül, amelyek nem szolgálják senkinek az érdekét, sem annak, aki teszi sem annak aki elszenvedi.

Ami rövidtávon úgy tűnhet, hogy mindegy, hosszútávon nem az:
minden helyzetben pont annyi figyelemmel jelen lenni, mint amennyi ott és akkor kell – nem többel és nem kevesebbel -,
pont annyi aktivitással, mozgással és felbuzdulással, mint amennyi épp akkor kell,
és pont azokat a dolgokat megtenni, ami akkor hasznos és hatékony, viszont nem megtenni a káros és felesleges dolgokat.

Az emberek egy részének ez könnyebben, látszólag mintegy magától megy.
Az ADHD-soknak nehezen, jelentősen nagyobb erőfeszítések árán és mindenféle külső segítség igénybevételével lehetséges.

Ezért van szükségük megfelelő keretekre, kapaszkodókra, fogásokra, módszerekre. Így könnyebben vehetik valamivel a mindennapi élet akadályait.

Ezek közül háromról írok most, amelyeknek a hétköznapokban nagy gyakorlati jelentősége van.

1. Legyen struktúrált napirendje, benne érdekes és neki való nehézségi fokú feladatokkal

2. Legyen kellően ütemezett és rövid a
tanulási terhelés

3. Legyenek időben és tartalomban korlátozva a számítógépes játékok

1. Legyen strukturált napirendje, benne érdekes és neki való nehézségi fokú feladatokkal

Napi struktúra és keretek nélkül az ADHD-s napja szétesik, ő meg szétcsúszik. Önmaga nem, vagy nehezen képes beosztani idejét, ütemezni feladatait, határokat szabni és betartani időben, térben, tevékenységeit illetően.
Ha van egy jól strukturált napirend, benne megfelelő idejű terheléssel, pihenőkkel, mozgással, neki való, számára is érdekes feladatokkal, akkor hasznosan tartalmasan és hatékonyan tudja eltölteni a napját. Ennek hiányában az ideje haszontalanul szétfolyik, napja nagy része kárba vész és frusztráltan zárja.
Jó, ha előző napi munkánk végén eltervezzük másnapi teendőink beosztását. Előtte, tanulságul áttekintjük aznapi tervezetünk megvalósulását: mennyit sikerült megcsinálni, mi maradt el.

2. Legyen kellően ütemezett és rövid a tanulási terhelés

A tanulási illetve munka-terheket érdemes húszperces etapokra beosztani – ennyi ideig bír koncentrálni agyunk – és utána ötperces pihenéseket beiktatni.
Ennyi – 5 perc – kell de felesleges ennél tovább húzni.
Ha nagyon jó állapotban vagyunk és jól megy a dolog, emelhetünk ennek a két-háromszorosára, maximum négyszeresére, arányos idejű pihenéssel:

20/5, 30/8, 45/10, 60/15, 90/30 perc

Figyeljünk rá, hogy ne vigyük túlzásba.

Egy-egy hosszabb szakasz után, délelőtt egyszer, délután kétszer, érdemes egy teázásnyi, 12-15 perces szünetet tartani.

Optimális és ADHD-s gyerekek esetében gyakorlatilag elengedhetetlen, arányos ideig mozgással tarkítani a tanulási tevékenységet.

A jelenlegi különleges körülmények között akár meg engedhetjük magunknak a luxust, hogy ideálisra faragjuk gyermekünk napját: 30 perc (akár játékos) mozgást követő 20 perces tanulási időkkel, melyeket 5-10 perces szabad létezésekkel lazíthatunk fel (passzív pihenés).

Optimálisan: napi 6 x (30 + 20 (+10)) perc.

Ne felejtsük, a holnapi nap ma este kezdődik. Időben gondoskodjunk a nyugodt alvásról.

3. Legyenek időben és tartalomban korlátozva a számítógépes játékok

Ez tűnik a legkényesebb témának, de csak azért, mert nehezen vesszük rá magunkat a változtatásra ezen a téren.

Látnunk kell azt, hogy a virtuális világ a maga örömeivel egy bizonyos mérték után pótszerként van jelen életünkben. Sőt maga termeli meg azt az űrt, aminek betöltésére aztán használatával törekszünk.
A jelen helyzet lehetővé teszi, hogy elimináljuk azt a kiindulási űrt, üresség érzést, ami kiváltotta és magához vonzotta a virtuális világét.
Mégpedig azért, mert lehetőségünk van nyugodtan, kellő ideig és formában együtt lennünk. Beszélhetünk, játszhatunk, hallgathatunk, csak úgy üldögéltünk, nézelődtünk együtt, olykor csak egymás mellett.
Persze, ez nem megy könnyen nincsenek meg hozzá a struktúráink, gyakorlatunk, de megvan rá a lehetőség, a helyzet és az idő, és egy kis figyelem, energia és jószándék ráfordításával megvalósítható.
Minden errefelé segít most bennünket.
Miénk például a rohangálások, utazások, ingázások ideje, miénk a sokféle ügyintézés ideje, miénk a munkatársainkkal való személyes egyeztetések idejének egy jó része.
A karantén második hetére talán le tudunk ereszteni annyira, hogy elengedjük a fölösleges aggodalmaink legalább egy részét, és időnket, belső kapacitásainkat arra fordítsuk, hogy egymás felé fordulunk, amennyire és ahogyan mi tudunk. Biztos, hogy feszültségekkel is, de sok örömmel járhat az igazi együttlét.
Ez a legjobb ellenszere a virtuális valóságba való menekülésnek.
Azzal, hogy valóban képes betölteni valódi szükségleteinket a biztonságra, a fontosságra, a gyöngédségre, szeretetre, a változatosságra, az egymással együtt növekedésre, az alkotásra és kiteljesedésre.

Egyébként ide is igaz a 20 perc játék, 5 perc pihenő ajánlott aránya, ugyancsak az agy sajátos működése miatt.
Ezzel lehet a legjobban elkerülni a függőségbe csúszást, amire az ADHD-sok 3-5-ször hajlamosabbak.
Kortól függően a napi egyszer, kétszer, háromszor, maximum 6 x 20 perc az az időtartam, amin belül maradva a „műanya” használat nem okoz több szervrendszerbeli károsodást.